Kalandozásainkat az izzadtság világában azoknak a szempontoknak a számbavételével kezdtük, melyek feltérképezése gondolatunk szerint elkerülhetetlen ahhoz, hogy a mozgás és testformálás világával való bizonytalan ismerkedés tartalmas és hasznos kikapcsolódás legyen. Ugyanakkor ha másnak nem is, de magunknak mindenképpen érdemes bevallani, hogy nem az aktív időtöltés kívánalma adja a legfőbb motivációt, azt ami minden egyes alkalommal az uszodába, az edzőterembe vagy a kerékpárra csábít bennünket. A cél ugyanis az álomkép, amit kergetünk: olyan testképet, testkompozíciót elérni, ami akár egy életmódmagazin címlapjáról is visszaköszönhetne ránk – na nem, mint elrettentő példa.
Zsíroskenyér-diéta
A cél eléréséhez azonban igen hamar be kellett látnom, hogy nem elég az edzés kötelező köreit letudni. Valami igencsak jelentős alkotóeleme a folyamatos és tartós fejlődésnek hiányzik. Kutakodásom pedig arra az egyértelmű következtetésre juttatott, hogy nem csupán a fáradtságot nem ismerő edzés, hanem a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagokból összeállított táplálkozás sem nélkülözhető a fejlődés fenntartása és fokozása érdekében.
A táplálkozás pedig az a pontja az életmód-változtatásnak, amiről igencsak sok fals, de annál népszerűbb képzet, ilyenformán pedig tévképzet él a köztudatban. Márpedig legyen szó tömegnövelésről vagy diétáról, ha a táplálkozás nincs rendben, az elért eredménnyel nem leszünk maradéktalanul elégedettek. Elsősorban a testsúlycsökkentést, mint elérendő célt maguk elé kitűzők esetén fordulnak elő azok a vad elképzelések, miszerint a táplálkozást beállítják olyan egyoldalú tápanyagbevitellé, amivel több kárt okoz(hat)nak, mint hasznot. Pillanatnyi, látszateredményeket mutatnak így fel, mint példát, ám elfeledkeznek azokról az áldozatokról, amik elkerülésével teljesebbé és kiegyensúlyozottabbá tehetnék az étrendet, ezáltal a mindennapokat is. Ezek a sztereotípiák vezetnek a káposztadiétához, a szénhidrátokat teljes mértékben száműző étkezéseket, a folyamatos önsanyargatást etc. S itt érkezünk el zsíroskenyér-diétához is. Ha igazán őszinték akarunk lenni akkor beláthatjuk, megfelelő mennyiségű, kizárólag zsíroskenyeret tartalmazó étrenddel is elérhető a testsúly csökkentése. Csak ez tévút. Nézzük inkább, hogyan is néz ki az egészséges, megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagbevitel!
Az emberi test energiaellátásáért a három makronutriens együttesen felel. A fehérjék (csirke-, pulyka-, marhahús, tojás, halak) a sejtek, így az izomsejtek építőanyagai. A szénhidrátok (rizs, zab) üzemanyagként funkcionálnak, ráadásul ezek nélkül elképzelhetetlen a fehérjék beépítése az izomsejtekbe. Továbbmenve: amennyiben a szénhidrát bevitel elégtelen, a testünk a már meglévő izomsejteket kezdi el bontani és használni fel, mint energiaforrás, ami belátható: nem lehet célunk. A zsírok (növényi eredetű zsiradékok) az élettani funkciókat hivatottak működtetni.
Hogy miből mennyit érdemes a szervezetbe juttatni, azt egyénre szabottan ildomos megállapítani. Főszabály szerint egy átlagos testalkatú és súlyú férfiember számára közel 2000 kcal energia szükséges naponta. Amennyiben ennél kevesebbet juttat be szervezetébe, akkor diétáról, ha ennél többet, akkor tömegnövelésről beszélünk. Klasszikusan ezt az energiamennyiséget 40 % fehérjéből, 30 % szénhidrátból és ugyanennyi zsírból fedezi. A pontos értékek megállapításáról, akárcsak a téma részleteiről bővebben a sportcipo.blog.hu folyamatosan frissülő oldalain olvashat az érdeklődő.
Miközben az edzést támogató étrend után kutakodtam, arra a következtetésre jutottam: csodamódszerek nem léteznek! Az étrendnek nagyjából háromóránkénti teljes étkezést kell tartalmaznia, ami hozzávetőleg hat alkalmat jelent naponta. Ugyanis ha testünk nem kap tápanyagot, akkor az izmokat kezdi bontani, azaz katabolikus állapotba kerül. A testkompozíciónak megváltoztatása – így belátható – nem lehetséges sem gondosan megtervezett és kivitelezett edzés nélkül ugyanúgy, mint étrend kialakítása nélkül sem!
